2018 márciusában vettük meg a házat, azóta eltelt bő 9 hónap. Lássuk hát, mennyit haladtunk előre!

Aki már valaha felújított, az tudhatja: minden tovább tart és többe kerül, mint eredetileg tervezte. Ez a projekt sem kivétel, sok minden változott a felújítás ütemezésében a kezdetek óta. Mi is újraterveztük a céljainkat, hogy igazodjunk a felújítás idő- és pénzigényéhez.

Eredetileg azt tűztük ki, hogy a kisházat lakhatóvá tesszük 2018 karácsonyára, és oda beköltözve hatékonyabban irányítjuk a munkálatokat, valamint többet tudunk mi magunk is dolgozni a házon. Hát ezt viszonylag hamar elengedtük, látva az előrehaladás ütemét. Most megcéloztuk 2019 karácsonyát, az egyelőre reálisnak tűnik.

Két fő oka van a lassú haladásnak: pénzügyi-adminisztratív (hitelügyintézés...), valamint az, hogy a nálunk dolgozó brigád nem mindig ér rá. Mi viszont szerencsére nem vagyunk kényszerhelyzetben, ráérünk befejezni a felújítást.

Nézzük tehát hónapokra lebontva, mikor mi történt.

Az eredeti alaprajz és funkciók nem igazán illeszkednek az életmódunkhoz, például szeretnénk fürdőszobát meg nappalit. Ezért mindenképpen újra kellett gondolnunk a ház alaprajzát és a helyiségek funkcióját.

Amikor megvettük a házat, minél előbb neki akartunk látni a felújításnak, így el is kezdtünk vakolatot verni, ami mindenképpen szükséges, és remekül levezeti a stresszt (mintegy 5-10 percig, onnantól kezdve inkább kitartó gyúrásnak hat). Szóval nekiugrottunk, azzal a gondolattal, hogy majd alakulnak az elképzeléseink. Alakultak is, csak közben bekerült jó pár köbméter beton a házba, ami nem elég alapos tervezés esetén még gondot jelenthet.

Nincs egy nagy brigádunk, akik folyamatosan dolgoznának a házon, ezért elég lassan haladnak a dolgok. Építészünk nincs (néha kérünk tanácsot), de van egy kivitelezőnk. A munka a saját elképzeléseink alapján zajlik, miközben sokat olvasunk és egyeztetünk a különféle szakemberekkel. Ennek a lassú előrehaladásnak a pozitív oldala, hogy tudunk útközben is variálni.

A munkálatok kezdete óta eltelt bő fél évben kikristályosodott, hogyan működik jól a tervezgetés, és arra is rájöttünk, hogyan kellett volna csinálni a kezdetektől fogva. Ha itthon vagyunk, olvasgatunk és tervezgetünk, ha pedig elmegyünk a házhoz, dolgozunk, és a gyakorlatban, a valós térben is teszteljük a terveket.

Néhány tipp az átalakításhoz az eddigi tapasztalataink alapján:

Az előző posztban ígértük, hogy leírjuk, mit és hogyan fogunk felújítani. Erre tételesen sort is kerítünk, de előbb arról szeretnénk értekezni, hogy milyen szemlélet mentén akarjuk végigvinni ezt a projektet.

Mindenekelőtt ez egy régi ház, a régi parasztházak minden jellegzetességével. Építészetileg nagyon érdekes megoldások vannak benne, például a boltíves és dongaboltozatos mennyezetek. Az egyik fő szempont, hogy a ház jelenlegi karakterét minél inkább megőrizzük, sőt, az eredeti állapothoz képest még jobban megmutassuk a ház egyedi jellegét: az íveit és hajlatait; a termésköveket és a téglát, amiből épült; az évszázadokat, amelyeket átvészelt. A ház nincs műemléki védettség alatt, ezért nincs kötöttség, legfeljebb mi köthetjük meg a saját kezünket.

Az első posztban írtuk, hogy teljes felújítást igényel a házunk. De milyen is volt az eredeti állapot, és egyáltalán, hogyan néz ki ez a ház?

A házunk egy L-alakú parasztház, a rövidebb oldal közepén kapuszínnel, ami két lakrészre osztja. Ezeket nevezzük a továbbiakban találóan kisháznak és nagyháznak. A ház terméskőből és téglából épült, 50-60 centis, masszív falakkal. Sarokházról van szó, kis előkerttel, udvarral és egy nagyobb kerttel a ház mögött. A nagyház majdnem teljes hosszában nyitott tornác fut végig.

A tájolás ideálisnak mondható, a tornác dél felé néz, tehát télen elég jól benapozott, nyáron árnyékban tartja a helyiségeket.

Belevágtunk egy házfelújításba, egy új életbe, és ezzel együtt ebbe a blogba is.

Vasiak vagyunk, de a fővárosban élünk már régóta. Egy ideje azonban hol komolyabban, hol komolytalanabbul játszottunk a gondolattal, hogy jó lenne vidékre költözni. Mármint rendesen vidékre, nem egy agglomerációs kis kertes házba, terasznyi kerttel. Régi szerelmünk volt az Őrség, ahol sokat jártunk-keltünk, ezért rendszeresen szemléztük az őrségi ingatlanhirdetéseket, amellett, hogy körbejártuk a szimpatikus településeket eladó házak után kutatva. De csak nem találtuk a nekünk való otthont, pedig az összes, de tényleg az összes hirdetést fejből ismertük.

Hogy mit is kerestünk?

Régi, felújítandó parasztházat falun, részben a költségkeretünk, részben a hagyományos építészet iránti vonzódásunk okán. Legalább 1500-2000 négyzetméter kertet, hogy legyen zöldség, gyümölcs, tér. Akkora és olyan beosztású házat, hogy elférjen a nappali-konyha-fürdőn kívül legalább két háló, és még vendégszobákat vagy vendégházat is kialakíthassunk. Ideálisan még pince, pajta, ipari áram, kút is van. Nos, ilyen házat, ami tetszett volna, jó helyen volt, és megfizethető is lett volna, az Őrségben nem találtunk.

És akkor egy bringázás során jött a rácsodálkozás: nahát, hiszen a Kőszegi-hegység környéke éppúgy megfelelne nekünk, mint az Őrség! Ráadásul közelebb van a családhoz is, az infrastruktúra is jobbnak tűnik...nézzünk körbe, mit kínálnak eladásra!

Végignéztük a hirdetéseket, és csak egy házat néztünk meg személyesen. Többet ugyanis nem kellett. Megismerkedtünk a négy nővérrel, akik árulták a házat, megállapodtunk, és megvettük.

Így lett egy gyönyörű, régi, teljes felújítást igénylő parasztházunk Kőszeghegyalján. Most pedig nekiállunk, hogy otthont varázsoljunk belőle.

Ez a blog szolgáljon inspirációként és tanulságul mindazoknak, akik hasonló terveken törik a fejüket.