Az eredeti alaprajz és funkciók nem igazán illeszkednek az életmódunkhoz, például szeretnénk fürdőszobát meg nappalit. Ezért mindenképpen újra kellett gondolnunk a ház alaprajzát és a helyiségek funkcióját.

Amikor megvettük a házat, minél előbb neki akartunk látni a felújításnak, így el is kezdtünk vakolatot verni, ami mindenképpen szükséges, és remekül levezeti a stresszt (mintegy 5-10 percig, onnantól kezdve inkább kitartó gyúrásnak hat). Szóval nekiugrottunk, azzal a gondolattal, hogy majd alakulnak az elképzeléseink. Alakultak is, csak közben bekerült jó pár köbméter beton a házba, ami nem elég alapos tervezés esetén még gondot jelenthet.

Nincs egy nagy brigádunk, akik folyamatosan dolgoznának a házon, ezért elég lassan haladnak a dolgok. Építészünk nincs (néha kérünk tanácsot), de van egy kivitelezőnk. A munka a saját elképzeléseink alapján zajlik, miközben sokat olvasunk és egyeztetünk a különféle szakemberekkel. Ennek a lassú előrehaladásnak a pozitív oldala, hogy tudunk útközben is variálni.

A munkálatok kezdete óta eltelt bő fél évben kikristályosodott, hogyan működik jól a tervezgetés, és arra is rájöttünk, hogyan kellett volna csinálni a kezdetektől fogva. Ha itthon vagyunk, olvasgatunk és tervezgetünk, ha pedig elmegyünk a házhoz, dolgozunk, és a gyakorlatban, a valós térben is teszteljük a terveket.

Néhány tipp az átalakításhoz az eddigi tapasztalataink alapján:

Tervezni, tervezni, tervezni!

Minden, de minden sokkal egyszerűbb, ha nagyon alaposan végiggondoljuk a szokásainkat, tárgyainkat, bútorainkat, a mindenféle lehetséges és lehetetlen szituációkat, és pontos, berendezett (!) alaprajzzal vágunk neki a felújításnak/átalakításnak. Ajánlás, nem reklám: az Otthonkommandó lakberendezős tanfolyamai és Krivarics Ditta házfelújítós könyve sokat segítettek a tervezésben (és még az ízlésünk is hasonló).

Ne hagyd magad siettetni!

Általában a szakikat kell noszogatni, ezért ha végre ott vannak, az ember ki akarja használni a helyzetet. De nem szabad abba a hibába esni, hogy elkapkodott döntést hozunk, mert "most vannak itt, most kell megcsinálni". Amikor a kisházban a leendő fürdőszobához rakták le a csatornát, még nem volt meg a végleges alaprajz a fejünkben, de helyben, gyorsan kellett dönteni - legalábbis akkor úgy tűnt. Pedig nem kellett volna. Lerakták a csatornát, már beton is van rajta, de nemrég leültünk, hogy áttervezzük, mert a gyakorlatban nem működne. Szerencsére tudunk úgy variálni, hogy nem kell betont törni, de akár ez is lehetett volna a vége.

Neked kell döntened.

A szakik konkrét elképzelések mentén tudnak hatékonyan dolgozni, ezért neked kell kitalálnod és pontosan megmondanod, mit szeretnél. Utána kell nézni mindennek és végig kell gondolni mindent a villanykapcsolóktól a fűtési rendszereken át az ablaküvegezésig. A szakik sokszor a nekik legegyszerűbb megoldást javasolják, ami nem biztos, hogy a te igényeidnek megfelel, műszakilag a legjobb, a költségekről nem is beszélve. Nem fogják helyetted kitalálni, hol legyenek a villanykapcsolók és a lámpák, lemérni a vécé és a mosdó közti távolságot, vagy azt, hogy le tudsz-e guggolni és ki tudod-e venni a ruhát a mosógépből. A fűtési rendszerünknél például a gépésztervező, a gázszerelő és a kivitelező mind más elképzeléssel állt elő...de dönteni kell.

Modellezz!

Nehéz elképzelni, hogy néz majd ki a leendő vécé-fürdő-mosókonyha-előszoba falakkal elválasztva, ha egyelőre egyetlen nagy gödör az egész helyiség. Sokat segít, ha a falak, funkciók fel vannak rajzolva a padlóra, ki vannak jelölve, akár tényleges bútorokkal is. 

Először is le kell szögeznünk: ez a terv az éppen aktuális állapotot mutatja. Mióta elkezdtük ennek a posztnak a megírását, már több alkalommal is módosult a tervezett alaprajz, a funkciók elosztása - nem is beszélve arról, hogy mi minden változott, mióta elkezdtük az egész tervezgetést, még hónapokkal a tényleges adásvétel előtt.

A második bejegyzésben látható eredeti alaprajzhoz, illetve funkciókhoz képest így fog változni a ház.

Eredeti alaprajz:

Új alaprajz:

A bontásokat pirossal, az új falakat zölddel jelöltük. A bontásoknál csak három ajtót kell ténylegesen kivésni, amúgy meglévő vakablakok vagy befalazott ablakok és ajtók megnyitását jelentik. 

A falakat tologatni nem lehet, a boltívek miatt itt nincsenek közfalak, de újakat fel tudunk húzni.

Két különálló lakrészt alakítunk ki, azért vannak duplán a funkciók. A nagyházban a bontások célja, hogy több fényt engedjünk be a helyiségekbe, és hogy belül átjárható legyen a ház. A régi parasztházaknak megfelelően a miénk is olyan, hogy a tornácról nyílnak a szobák és egyéb helyiségek. A tornácot nem akarjuk lezárni, de nem is szeretnénk télen pizsamában a hideg tornácon rohangálni.

Van néhány dolog, ami talán magyarázatra szorul a funkciók és az átjárók tekintetében:

• A kisház azért lesz körbejárható, mert a szoba és a konyha között már volt egy ajtónyílás, amit befalaztak, így ez adott volt, de kellett még egy ajtó, hogy az étkezőből is át lehessen menni a konyhába. Plusz ha valaki ott alszik a nappaliban, nem kell átmásznia a szobán, ha éjjel kimenne vécére. 

• A nagyházban azért kell kialakítani közös bejárati részt a két szobához, mert a kisszoba bejáratát nem lehet megnagyobbítani (arra épül rá a kémény, ami a falban fut), és az új aljzattal kb. 150 cm magas lenne az ajtó. Itt a bontás annyit jelent, hogy lebontjuk a régi, csúnya csempékből rakott cserépkályhát, ami mögött ott van a régi ajtó befalazva, gyakorlatilag csak ki kell lökni a helyéről.
• A nappaliban a padlásfeljáró helyén egy lépcső lesz, ami a tetőtérben kialakítandó dolgozóhoz vezet. Onnan lehet majd elérni a padlás többi részét is.
• A leendő konyha alatt van a pince, ami csak félig van a föld alatt, ezért a felette lévő helyiségben a padló jelenleg 1 méterrel magasabban van, mint a ház többi részén. Ezt elbontjuk, csak egy vízóraakna marad a helyén.

Ez tehát a tervek jelenlegi állása. Ha valami új információ, szempont vagy probléma kerül napvilágra, nem esünk kétségbe: újratervezünk, igazodunk, megoldjuk!