Az első posztban írtuk, hogy teljes felújítást igényel a házunk. De milyen is volt az eredeti állapot, és egyáltalán, hogyan néz ki ez a ház?
A házunk egy L-alakú parasztház, a rövidebb oldal közepén kapuszínnel, ami két lakrészre osztja. Ezeket nevezzük a továbbiakban találóan kisháznak és nagyháznak. A ház terméskőből és téglából épült, 50-60 centis, masszív falakkal. Sarokházról van szó, kis előkerttel, udvarral és egy nagyobb kerttel a ház mögött. A nagyház majdnem teljes hosszában nyitott tornác fut végig.
A tájolás ideálisnak mondható, a tornác dél felé néz, tehát télen elég jól benapozott, nyáron árnyékban tartja a helyiségeket.
Van egy rendes, méretezett alaprajzunk is, de inkább készítettünk egy vázlatosat, amin a lényeg látszik, az eredeti funkciókkal. Van pince is a műhely alatt, ami miatt a műhely padlója kb. 1 méterrel magasabb van, mint a ház többi része. A padlásfeljáró a fáskamrából van leválasztva, a padlás hatalmas és végigjárható.
Az ősöreg, vastag falakon és a kapuszínen kívül a ház fő építészeti jellegzetességei a boltívek. Nem csak a tornác oszlopai szép ívesek, hanem az összes helyiség mennyezete téglából rakott boltívekből áll. Jól látszik ezen a képen, ahol már elkezdtük leverni a vakolatot.
A közműveket tekintve nem vagyunk elkényeztetve. Villany van, bergmann-csőben futó elavult alumíniumvezetékekkel. De legalább van 3 fázis és 2 külön villanyóra a két lakrészre. Gáz van a telken. A víz a házban van, de vízvezeték-hálózatot nem építettek ki. Csatorna is a házban, de nem volt mit rákötni. A fűtést egy cserépkályha és egy jancsikányha biztosította. Viszont mindennek megvan az az előnye, hogy úgy alakítjuk ki a víz-villany-fűtési hálózatot, ahogy nekünk a legjobb.
A tetőnk szerkezetileg elég jó állapotban van, de a cserepeket és a lécezést cserélni kell, mert már most is potyognak a törött darabok, meg a habarcs, amivel meg volt kenve. A cserepek vegyesen szögletesek és hódfarkúak, a régiek még kézi vetésűek, ezért kicsit ívesek. Ha rámegy a tetőfedő, törik, mint a ropi...
Két nagy, 80x80 centiméteres kéményünk van, ezekre ebben a formában nem lesz szükségünk. Mindkettő elég érdekes építmény, egy későbbi posztban majd írunk róluk részletesebben.
A helyiségeknek nincs beton aljzata, mint ahogy a háznak sincs betonalapja. 400 éve még szilárd kőalapra építették a kőházakat, feltehetőleg itt is ez a helyzet. Ami nagyon fontos, hogy ennek ellenére a falak nem vizesek. A padló a szobákban párnafákra fektetett hajópadló, homokkal feltöltött vakpadlóval, a konyhákban misungba lerakott cementlap, a műhelyben gerendapadló, a pincében föld, a gazdasági helyiségekben pedig téglaburkolat. Az idő és az aljzat hiánya a hajópadlót sok helyen puhává korhasztotta.
A falakat a népi hagyomány szerint évente tavasszal a újrameszelték (a mama!), így mostanra évgyűrűkként látszanak a megbontott festékrétegek a falon:
Erre a képre kattintva találtok még néhány fotót, ami az eredeti állapotokat mutatja:
A következő bejegyzésben leírjuk, mit és hogyan tervezünk felújítani, és mire kell figyelni egy ilyen régi háznál.