Belevágtunk egy házfelújításba, egy új életbe, és ezzel együtt ebbe a blogba is.

Vasiak vagyunk, de a fővárosban élünk már régóta. Egy ideje azonban hol komolyabban, hol komolytalanabbul játszottunk a gondolattal, hogy jó lenne vidékre költözni. Mármint rendesen vidékre, nem egy agglomerációs kis kertes házba, terasznyi kerttel. Régi szerelmünk volt az Őrség, ahol sokat jártunk-keltünk, ezért rendszeresen szemléztük az őrségi ingatlanhirdetéseket, amellett, hogy körbejártuk a szimpatikus településeket eladó házak után kutatva. De csak nem találtuk a nekünk való otthont, pedig az összes, de tényleg az összes hirdetést fejből ismertük.

Hogy mit is kerestünk?

Régi, felújítandó parasztházat falun, részben a költségkeretünk, részben a hagyományos építészet iránti vonzódásunk okán. Legalább 1500-2000 négyzetméter kertet, hogy legyen zöldség, gyümölcs, tér. Akkora és olyan beosztású házat, hogy elférjen a nappali-konyha-fürdőn kívül legalább két háló, és még vendégszobákat vagy vendégházat is kialakíthassunk. Ideálisan még pince, pajta, ipari áram, kút is van. Nos, ilyen házat, ami tetszett volna, jó helyen volt, és megfizethető is lett volna, az Őrségben nem találtunk.

És akkor egy bringázás során jött a rácsodálkozás: nahát, hiszen a Kőszegi-hegység környéke éppúgy megfelelne nekünk, mint az Őrség! Ráadásul közelebb van a családhoz is, az infrastruktúra is jobbnak tűnik...nézzünk körbe, mit kínálnak eladásra!

Végignéztük a hirdetéseket, és csak egy házat néztünk meg személyesen. Többet ugyanis nem kellett. Megismerkedtünk a négy nővérrel, akik árulták a házat, megállapodtunk, és megvettük.

Így lett egy gyönyörű, régi, teljes felújítást igénylő parasztházunk Kőszeghegyalján. Most pedig nekiállunk, hogy otthont varázsoljunk belőle.

Ez a blog szolgáljon inspirációként és tanulságul mindazoknak, akik hasonló terveken törik a fejüket.